Úton... útfélen... - a mágikus magyarok nyomában

Igen, már nagyon régen született ide bármi is a  tollamból - hogy úgy mondjam.

Igen, kevés az ihlet, és még kevesebb az idő. Nem csak erre, hanem másra is, pl. amit ez a csapat nagy lelkesedéssel beindított s ami - úgy tűnik - hamvába holt dolog lett, de legalábbis a lelkesedés kihalt mindenkiből - belőlem is, látva hogy gyakorlatilag ketten maradtunk benne, és mostanra tán annyian sem. Kár.

Nem tudom a többeiknél mi van, nekem lett más helyette, ami eddig minden szabadidőmet elvitte, néha még annál is egy kicsit többet, és most is úgy áll a helyzet, hogy a szabadidőm - és a munkaidőm egy része - megint erre megy, de egy percig sem bánom, mert som a lelkesítő tényező és jó látni, hogy akinek segítek, az tényleg jobban lesz előbb utóbb.

Na de miért titkolózom... tisztára mint valami olcsó MLM-es. Pedig ez egyáltalán nem az, sőt...

Ez a Doktormadarak.

Méghozzá azért éppen Doktormadarak, mert az az igen-igen kedves Társam, akivel összeraktuk ezt a nagyprojektet, szintén madárnevű, ahogy én is - sőt, madár nevű utcában van a központunk - egy nem madárnevű városban.

Február végén született meg az ötlet, március 12-én elindult az internetes hálószemünk, megtartottuk az első hivatalos tréningünket, nem sokkal ezután kész lett a dvd-nk, és...

Tanítjuk, terjesztjük azt a 3-1-2 meridiángyakorlatot, amit 2007-ben tanultam meg pekingi utam során attól a proftól, aki a rendszert megalkotta közel negyven évvel ezelőtt a hagyományos kínai orvoslás, és a kínai mozgásgyakorlatok szabályai, rendszere alapján.

A terjesztésre megalapítottuk a "Váci 3-1-2 Meridián Mozgalom"-at (ugye, hogy nem madár nevű város?) és rengeteget dolgozunk.

Tanfolyamokat tartunk, elmegyünk mindenféle települési rendezvényre hogy ott gyógyítsunk és terjesszük a mozgalmat és szervezzünk további tanfolyamokat, és bár nagyon frissek vagyunk, már "reklám nélkül" is kaptunk meghívást.

És már sok emberhez eljutottunk. És egyre többen hallottak rólunk. És egyre többen rendelik meg azt a dvd-nket, amit azért állítottunk össze, hogy aki a nagy távolság miat nem tud eljönni tanfolyamunkra, az is megtanulhassa a 3-1-2 meridiángyakorlatot.

A nyarunk úgy néz ki lassan megtelik mindenféle progrmmal, győzzük magunkat kipihenni - el is döntöttük, hogy szabdon kell tartanunk havonta legalább egy, de inkább két hétvégét, különben hamar kiégünk.

A 3-1-2 meridiángyakorlatról itt nem igazán írnék, akit érdekel, látogasson el a Doktormadarak oldalára, ott bőven talál mindenféle információt, lehet tanfolyamra jelentkezni, dvd-t rendelni. A fő dolgokat tartalmazó kivonatot a saját oldalalmon is el lehet olvasni, ha nincs annyi időd, hogy a Doktormadarakat átböngészd - bár sajnálnám, ha nem a részletes anyagot olvasnád el.

Hát ez történik mostanában... sok-sok örömet ad a rengeteg munka mellett, de ez így van jól, azt hiszem.

Sólyommadár | 2010. május 10.

Ezért elmondom mindenkinek, hogy annyira szenvedek, hogy szerintem a szívem hatszáz millió darabra szakadt és olyan szerelmes vagyok, mint már egyszer, pedig azt hittem, hogy nem lehet ilyen mégegyszer, de lehet, mégis várnom kell, mert más is van a képben, neki, hogy döntsön, de amint megláttam, láttam ŐT, felismertem, régről,  ő is engem, és olyan jó volt az a két hét.

Kérlek Istenem most már itt a blogon is, engedd hogy együtt legyek vele. Kérlek segíts, hogy megtörténhessen. A másik felem. Hozzám tartozik. Csak.

Emese | 2010. április 5.

Adjunk hálát Istennek, Isten Őfelségének, hogy a kigyelmetek életét e jeles napra juttatta és megtartotta. Ha az Úristennek úgy  fog tetszeni, léptesse által a kigyelmetek életét az új esztendőbe. Ott es új erővel, új egészséggel, s mindennemű új áldásokkal. Szőlőhegyeinket sűrű gerezdekkel, szántóföldjeinket sűrű kalangyákkal, kezdetét és közepét pedig koronázza meg a nagyhatalmú Szent Úristen. Dícsérd hát az Úrnak útját, mindez világ sorsát, hogy beléfoglaltassék, ami lelkünk java, s együtt ünnepelhessük a mi Krisztus Urunknak örvendetes éjtszakáját.

Sólyommadár | 2009. december 23.

Szinte nincs olyan ember kis hazánkban, akit valamilyen módon ne érintett volna meg a szomszédék nyelvtörvénye. Ki-ki vérmérséklete, tudatszintje, irányultsága, hogy azt ne mondjam, pártállása szerinti hevességgel beszél róla.

Nagyon helyes, hogy ezt tesszük, hiszen azok az emberek nem "jószántukból" kerültek oda ahol most a nyelvhasználatukat próbálják korlátok közé szorítani. Csak valaki(k) odébb rakta(rakták) a kerítést. Ellentétben pl. a nálunk élő nemzetiségekkel, mert ők többé-kevésbé jószántukból települtek ide, pl. Békéscsaba környékére.

Ugyanakkor van egy olyan jelenség, ami mellett mintha csukott szemmel menne el majdnem mindenki. Azok legalábbis, akiknek igenis feladatuk lenne.

Ez pedig a magyar nyelv védelme - Csonkaországban.

Lépten-nyomon belebotlunk valami bődületbe. A legutóbbit anyám mutatta. Újságcikk? tudósítás? reklám? akármelyik, arról tudósította a nagyérdeműt, hogy az egyik fővárosi bevásárlóközpontban "Christmas Now" rendezvényt tart a nemtommilyen"dance" társulat.

Ezt csak így. Christmas now. Hát hol élünk? milyen nyelven beszélnek ebben az országban az emberek? Még magyarul, azt hiszem.

Persze, "ciki" simán, érthetően, anyanyelvünkön elnevezni egy ilyen nemtudommit - valószínűleg az Amerikából ideimportált teljes karácsonyi-ének választékot hallhatja majd a nagyérdemű, aki odatéved.

Ahogy ugyancsak "ciki" magyar feliratokat tenni a például kiralatokba. Most mát nem szezonvégi kiárusítás van, hanem "sale". Ja és a sale nem az üzletben, hanem a shop-ban vagy neadjisten az outlet-ben van. Hogy egy utóbbi mi lehet, azt eme fórumon kérdezném... lehet, hogy olyan nagyker, ami magánszemályeket is kiszolgál?

Pedig elvileg felsőfokú nyelvvizsgám is van angolból...

Most végeztem el egy tanfolyamot, a tankönyvet írók sajnos szótárat nem mellékeltek mellé, pedig tele volt idegen szavakkal - ráadásul sokszor a megyar nyelv szabályait sem mindig sikerült eltalálniuk a mondatszerkesztés során. Inkább nem másolom ide az egész könyvet, pedig tanulságos lenne. e-business, e-commerce, phishing, e-inclusion, back- és front-office, briefing, meeting, workshop és hasonlók.

Lőrincze Lajos forog a sírjában...

Sólyommadár | 2009. december 5.

Mivel a saját összefoglalóm, így szemrebbenés nélkül, egy az egyben átvettem innen, ahol az eseményről sok-sok kép is nézegethető...

 

Szívünk, lelkünk most kitárjuk

Utad Jézus Veled járjuk
Kérünk mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
(Sík Sándor Egyházi énekek)


Hosszú gondolkodás, tervezés, számos ötletbörze, egyeztetés és nem kevés szervezőmunka eredményeként 2009. május elsején megtörtént az első kapavágás. Ettől a pillanattól vált biztossá: a valamikori temetői feljárati út mentén, egészen az 1826-ban épült klasszicista műemlék kálváriáig megépül a keresztút.

A gondolat Prontvai Sándor fejében született meg, hogy készüljön el a keresztút. Megszervezte és összegyűjtötte a munkákhoz szükséges tőkét, végigjárva a falu családjait, fáradhatatlanul szervezte a munkát, a segítők ellátását, a szükséges anyagok helyszínre szállítását, közben természetesen folyamatosan tartotta a kapcsolatot a tervező művésszel, Hérics Nándor festőművésszel.


Napról napra változott a terület, a temetőbe járók szinte minden nap láttak valami változást.

Végül elkészült a 15 állomás - melyből az utolsó, tizenötödik a feltámadás - és a keresztút kapuja, és már csak a felszentelés volt hátra. Amire 2009. szeptember 20-án került sor.

A szentmisére folyamatosan érkeztek a helyiek, a helyi plébánia filiáinak - Keszegnek és Alsópeténynek - a küldöttségei, a többi szomszéd település hívei, és rajtuk kívül még sok-sok hívő közelebbről és egész messziről. Becslések szerint ezer fölött volt a Nézsára látogató hívek száma. Keszegről, Nógrádsápról gyalogos processzióval érkeztek.


A szentmisére meghívtuk a korábban Nézsán szolgált illetve környékbeli plébános atyákat. A temetőben délelőtt 11 órakor kezdődő keresztútszentelő szentmisét Dr. Beer Miklós megyéspüspök atya celebrálta, együtt a jelenlegi és korábbi nézsai plébános atyákkal közösen. A szentmise végén templomi lobogók felvezetésével Miklós püspök atya vezetésével a hívek körmenetben indultak a keresztút kapujához, ahonnan indulva a püspök atya Pálos Frigyes prépost atya közreműködésével megáldotta a keresztút állomásait.

A szentmisét követően, még a temetőben egy kis megemlékezés következett, melynek során Gedeon József plébános Úr és Kucsera András, Nézsa község polgármestere méltatta az egyéni kezdeményezést és azt a példás összefogást, amelynek során a falu lakosai időt, energiát, anyagiakat áldoztak annak érdekében, hogy megépüljön a keresztút azon a helyen, ahol sok évvel ezelőtt már volt egy hasonló - de akkor a stációk épületeit még 14 gesztenyefa helyettesítette, arra voltak felerősítve az aprócska képek.


A polgármester úr ismertette a községi képviselő-testület határozatát, mely szerint Prontvai Sándornak a településért végzett önzetlen, odaadó munkájának elismeréseként Nézsa község Díszpolgára címet adományozza.

Dr. Beer Miklós püspök úr szintén elismerő oklevelet és emlékplakettet adott Prontvai úrnak.

A képviselő-testület ugyancsak elismerő oklevéllel és szerény ajándékkal köszönte meg Hérics Nándor festőművésznek a keresztút létrejöttében végzett áldozatos munkáját.

Ezen kívül számos, az építkezésen dolgozó nézsai kapott emléklapot.

A szentmise után a nézsaiak minden vendéget - és persze saját magukat is - ebédre hívták a művelődési házba. Fogyott a pörkölt, a gulyás, az ebéd mellé némi bor is került, és persze ismét mindenki megkóstolhatta a nézsai háziasszonyok messze földön híres házi süteményeit.


Ebéd után a nézsai kastély parkjának szabadtéri színpadán színvonalas műsor kezdődött.

A nézsai Szent Jakab kórus, kiegészülve keszegi és alsópetényi dalos hívekkel, köszöntötte a nagyszámú közönséget.
Utánuk Maczkó Mária Magyar Örökség és EmErTon díjas énekművész Mária-énekei következtek, melyek annyira magukkal ragadták a közönséget, hogy egy pisszenés nélkül hallgatták a csodálatos hangokat.
Őt némiképp könnyedebb műfaj képviselője követte, a sepsiszentgyörgyi születésű Csernik Szende székely meséit kacagta végig felnőtt és gyermek. Az előadás különlegessége volt, hogy Szende a lábára húzott bábokkal jelenítette meg a mesék történeteit.


Utána a kicsiket kézműves foglalkozás várta a parkban, a felnőttek pedig érdekes, de sajnos rövid beszélgetést hallgathattak: Ókovács Szilveszter beszélgető társai dr. Csókay András professzor és dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió főbemondója voltak, ők beszélgettek életről, munkáról, hitről, ezek kapcsolatáról saját életükben is.

Őket Sillye Jenő és barátainak koncertje követte, majd az estet a romhányi dalárda hazafias és vallásos énekei zárták.

De ez csak a parkbeli eseményeknek volt a zárása. A kitartó és lelkes közönség Gedeon József nézsai plébános vezetésével - mintegy háromszáz hívő - indult gyertyás menettel egy esti, első keresztútjárásra.

Sólyommadár | 2009. szeptember 28.

Oszi most már csak egymaga hajkurászhatja Bors Mátét. Dezső, az elválaszthatatlan csendőrtársa, aki másodállásban Ötvös Csöpi álnéven üldözte rendőrségi zsiguliban a gengsztereket, harmadállásban Sztrogoff Mihályként hajózott lefelé a Dunán és közben éjjel-nappal magolta ugyan miket kell majd Caputo fejéhez vagdosnia, ha Carlo Pedersoli - alias Bud Spencer - bőrébe bújva mint Piedone járja a világot immár negyedállásban, és még sorolhatnánk azokat a filmes és színpadi kitudjahányad-állásokat, amiket most örökre itthagyott.

Ő is elment.

A féltestvérét, Latinovics Zoltánt úgy emlegették: a színészkirály.

Őt nem tudom, hogy fogják emlegetni, de ha "csak" Ötvös Csöpi lesz, az is jól fog neki esni, azt hiszem.

A nekrológokat már megírták mások, szakmailag, meg "csak úgy". Ez nem is az akart lenni, csak... csak egy búcsú. A viszontlátásig.

Bujtor István - még találkozunk.

Sólyommadár | 2009. szeptember 25.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy iskola.

Az iskola életében nagy esemény történt: sok éves küzdelem és próbálkozás után sikerült némi pénzmagra szert tenni és ebből le lehetett cserélni az ideje végét járó tető héjazat. Ami azért nem volt egyszerű, mert ez az iskola egy kastélyban van, ami mellékesen műemlék is és a Műemlékvédelem is beleszólét sokmindenbe (pénzt nem ad, csak dirigál).

Az új tető hivatalos átadása a tanévnyitó ünnepségen volt.

Az ünnepségre meghívást kapott a területhez tartozó összes országgyűlési képviselő, a segédkező minisztériumi emberek és a nemzetiségi szervezetek illetékes vezetői.

Mert mi állítólag nemzetiségi falu vagyunk.

Egy darabig szépen ment az ünnepség. Egy darabig.

Következett az iskolaigazgató hivatalos tanévnyitó beszéde. Amit - legnagyobb döbbenetemre - NEM MAGYARUL kezdett hanem nemzetiségiül. Egy magyarországi iskola igazgatója a beszédét nem magyarul kezdi.

Mi van???

Két nappal később nekiszegeztem a kérdést, hogy akkor ez most hogy volt?

Próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Nem sok sikerrel, mert az indokai igen gyengék voltak.

Szóval, mit érdemel, akinek a záloga a kezemben van?

Sólyommadár | 2009. szeptember 14.

Már korábban is megírhattam volna de mindig elmaradt, hol ezért, hol azért...

Hallgatom a rádiót, az állítólagos KÖZ-szolgálatit. Persze valamilyen közt most is, így is szolgál, de... na hagyjuk.

Szóval aszongya, hogy véget ért ez a nagy fesztivál, ahol 390ezren voltak kint összesen, és ez milyen jó, és most két hétig fognak takarítani, meg utána jön még a parkrehabilitáció.

És itt megindult az agyam.

Van egy ennél lényegesen nagyobb létszámot vonzó esemény, ahol rendesen közel kétszerennyien is megfordulhatnak egyetlen nap alatt. Ez az esemény mondjuk nem egy hetes hanem csak mondjuk két napos, és a létszám kb. 90%-a egyszerre van jelen a helyszínen. Azért az már létszám... és tömeg... és érdekes, de - láttam!! - hogy eme tömeg elvonulása után nem volt mit takarítani. Mert vagy mindenki elvitte a szemetet a kukákig, vagy a szendvics papírját szépen visszatette a táskájába és otthon kidobta. Az egész területen talán két zsákot lehetett volna lazán megtölteni több, mint félmillió ember után. Olyanokkal, hogy nem veszem észre és kirántom az egyik papírzsepit a zsebemből amikor kiveszem a másikat, és az utánam jövő sem veszi észre hogy fölvette volna.

Itt a másik egyhetes után két hétig kell takarítani? Ahol nem is voltak összesen annyian?

1. Milyen emberek jötek ide, hogy annyi szemetet bírtak szétszórni egy hét alatt, amit csak két hét alatt lehet összeszedni??

2. Lehet hogy nem is akarták szétszórni, viszont a rendezők nem gondoskodtak a rendszeres szemétszállításról, és a pillanatok alatt megtelt kukák mellé rakott szemetet szétfújta a szél? (Ezt kevésbé valószínűnek tartom látva az eseményről pár képet.)

A parkrehabilitációt is csak akkor tudom elfogadni, ha ez csak a kikopott/kitaposott fű újravetését jelenti és nem pl. a facsemeték, bokrok újraültetését tekintve hogy az úri közönség erődemonstrációjának következtében ezek többsége kirángatásra, kitördelésre satöbbi került.

 

Sólyommadár | 2009. szeptember 14.

Nagy itten a csend.

El vagyunk foglalva más irányokba hogy ilyen csúnyácskán fejezzem ki magam. Van ilyen.

Ami engem illet... gondoltam tollat - klapatyot - ragadok... és beklapatyolok néhány keresetlen gondolatot, csak úgy, ahogy jön. Lehet, hogy amolyan összefoglaló lesz belőle abból, hogy mi történt a legutóbbi bejegyzésnek az óta. (Ezt direkt írtam így.)

Júliusban ismét jártam Erdélyországban. Ami még mindig gyönyörű. Felemelő. Torokszorító.

Alsócsernáton

Felemelő az volt, például, hogy Alsócsernátonban megnéztük a népfőiskkola skanzenjét - a két vezető Haszmann Pál és Haszmann József -, meg a kézművestábor szebbnél szebb és gyönyörűbb alkotásait, meg a gőztraktorokat, meg a vaskályhagyűjteményt, meg a faragott mestergerenda-gyűjteményt meg a benti kiállítást és leckét kaptunk Haszmann úrtól magyarságról, túlélésről, kitartásról és arról, miért fontos, hogy minden magyar, minden fiatal tudja, hogy honnan jöttünk.

Hauszmann úr - egy igaz ember

Torokszorító volt a Madarasi Hargita csúcsa... Megépítettük a kőoszlopunkat. Megszenteltük pálinkával - az enyémmel! - aztán körbeálltuk. És nagy nehezen elmondtuk a Miatyánkot, elénekeltük a Himnuszt. S hogy miért nagy nehezen? Mert a torka legtöbbünknek elszorult... 

A Madarasi Hargitán

A Hargita azért szolgált meglepetéssel is... persze mi voltunk a hülyék, mert csak azt hagytuk ki a számításból mikor nekilódultunk az utolsó 30 méter szintkülönbségnek, hogy ugyanilyent itthon játszva megteszünk kétszázegynéhány méter tengerszint feletti magasságban, de akkor ott 1500 méterrel magasabban voltunk.

Csoda hát ha ez 50 méter gyaloglás eredménye?

Hasonlóan megható volt a kopjafaerdő a nyergestetői csatahelyen.

Kopjafák sokasága emlékszik a hős székelyekre

S az út túloldalán az emlékmű oldalán többek közt ez olvasható: "... Romlott szív és romlott elme, kit hazája hű szerelme szép tettekre nem hevít..."

És persze nem szabad megfeledkezni Gábor atyáról, vendéglátónkról, akinek ha egyszer hallottad a kacagását, többé nem feleded... Ahogy azt sem, hogy nála illik pontosank lenni, különben lemaradsz a fél hetes pálinkáról. És Gábor atya megtette, hogy ne borítsuk föl a napi programunkat, és ne rohanjunk vissza - tart ő a csoportunknak külön misét akkor, amikor este hazaértünk.

Most ennyi. Ne kelljen olyan sokat olvasni egyszerre.

Sólyommadár | 2009. szeptember 14.

Sólyommadár | 2009. június 22.

Hogy valami kellemes, lélekemelő, szép dolog is bekerüljön az átpolitizált, átgyűlölködött, átaggódott, átakármizett napjainkba - egy darabka természet.

Ma délben egy csapatszállító nehézrepülő zajával landolt az almafámon egy - szarvasbogár. Már maga a repülése is érdekes látvány, szerintem a fizika törvényei szerint ő sem tud repülni, és csak azért képes rá mégis, mert nem tudja a fizikát... Szinte függőleges ez a nyolc centis test, és úgy berregteti a szárnyait.

Mindjárt berohantam a fotóapparátért.

Őnagyhercegsége... legalább...

"A szarvasbogár (Lucanus cervus) Európában lomberdőkben fordul elő. Hazánk tölgyes erdeiben, a fák törzsén, lehullott ágakon található meg leginkább. Néha azonban még kertekben, parkokban is találkozhatunk vele.

Magyarország legnagyobb bogara (akár 8,5 cm-re is megnőhet). Feji része fekete, szárnyfedői barna színűek. A hím és nőstény egyede nagyban különbözik egymástól, ugyanis a nőstény jóval kisebb. A hímek fejét "szarv" díszíti. Ez a gyakorlatilag megnagyobbodott rágószerv a verekedésben fontos eszköze a hímeknek. 

A légtornász

A fák kérgének megrágása után a tölgyfa nedveit nyalogatja, így jut hozzá a számára szükséges tápanyagokhoz.

A szarvasbogár hímek, ha szükséges, meg is küzdenek a hölgyek kegyeiért. A harc során összeakasztják "szarvukat" s megpróbálják ledobni az ellenfelet a faágról. (A táplálkozóhelyért is megküzdenek). A küzdelmet követi a párzás. A nőstény petéit korhadó fák gyökereinek közelébe helyezi, ahol a lárvák 3-5 évig fejlődnek. Eközben a gyökerekből táplálkoznak. A bebábozódás előtt bábbölcsőt fejlesztenek, s abban bábozódik be a lárva. Ősszel kikelnek a bogarak, de csak júniusban jelennek meg először.

Vagy inkább lajhár...?

Hazánkban a szarvasbogár védett faj (eszmei értéke 2000 forint), veszélyeztetett fajként szerepel a magyarországi Vörös Könyvben."

Az ismertető innen van.

A természet egy kis csodája volt ma a kertben...

Sólyommadár | 2009. június 10.

Micsoda weboldalak születnek !

Feltétlenül nézzétek meg !

 

 

Emese | 2009. május 30.

Két napja és ma is, annyira valóságos álmom volt, annyira éreztem mindent, mintha igazi lenne. Ilyen talán még nem is volt. Ott volt, megint együtt voltunk újra, bár valahogy mindig el akart menekülni és mégis megölelt és sokáig tartott az ölelés. Utána felébredtem. De annyira élethű volt.

 

Emese | 2009. május 17.

" … Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónusán, s onnan ítélkezik emberi mértékkel. Isten törvény. A szeretet és jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem. Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit ősi magyar szóval Istennek nevezünk. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, mely bennünket létrehozott és életben tart, tőlünk megkíván: akkor se nyomorúság, se betegség, se halál, se erőszak, se álnokság, se semmiféle földi hatalom nem győzedelmeskedik fölöttünk, de még csak meg sem félemlíthet bennünket. Ez a tiszta színigazság, magyarok. Ez az, amiről a próféta beszélt, amikor azt mondotta volt: „Ellened kovácsolt fegyver nem lesz jószerencsés, és minden nyelvet, mely ellened szól, elkárhoztatok! Ez az Úr szolgáinak öröksége és az ők igazságuk, mely tőlem való, így szólt vala az Úr ... „ Krisztus urunk is erre utalt, ami¬kor mondta: „ismerjétek meg az igazságot, és az igazság szabadokká tészen ... !” Ismerjétek meg a törvény igazságát, magyarok, és bizony mondom: az igazság szabadokká tészen benneteket is!
…

Isten azt kívánja tőletek, hogy szeressétek egymást feketelaki magyarok, földvári magyarok, búzai magyarok és mindenfelé való magyarok, szerte a világon! Valóban is igazán szeressétek egymást, mint ahogy Isten szeret benneteket! Tartsatok össze mindenben, legyetek egymáshoz jók és hűségesek, jóban és rosszban egyformán. Segítsétek egymást igaz szívvel, minden erőtökkel, s az Úr veletek lesz ismét, mint hajdani időkben, Árpád vezér alatt, s még azelőtt is, sok ezer esztendővel annak előtte, mikor még az Úr választott népe voltatok Úr városában. Legyetek egy szándék, egy közös akarat, egy közös cselekedet, akárcsak a régi időkben. Mert amiképpen ti cselekedtek egymással, azonképpen cselekszik az Úr is tiveletek! 

Aki haragot visel a szívében, bárki ellen is, az vesse ki onnan, mert a szívben rejtőzködő harag megmérgezi a lelket, meg a testet. Aki megbántotta a maga atyafiát, az nyújtson kezet neki, még mielőtt lemenne a nap, s aki bántás keserűségét hordozza magában, az bocsásson meg, mielőtt lemenne a nap, mert ha nem, a bántás emléke megmérgezi körülötte az éjszakát, és gonosz gondolatokat terem. A gonosz gondolatok pedig beteggé teszik és rendre megölik azt, akiben gyökeret vertek. 

- Kinek vetélykedése van: alázza meg magát. S ki viszály magvát hordozza magában, az békéljen meg. Ne ítélkezzetek egymás fölött, de legyetek mindenben igazságszeretők, egymás irányában türelmesek és háládatosak. Gondolataitokban tisztességesek, cselekedeteitekben becsületesek, s minden dolgotokban tökéletesek. Bármi legyen is, mit gondotokra bíznak: úgy végezzétek a magatok munkáját, mintha Istent szolgálnátok vele. Mert a valóságban így is van ez: minden tettetek a Teremtőt dicséri, vagy a Teremtőt átkozza, s aki dicséretet vet, az dicséretet arat, aki pedig átkot vet, az átkot is arat. Napszálltával úgy hajtsátok párnára fejeteket, mint aki lelke legmélyén is tudja, hogy hiábavalóan nem tölté a napot, s a legjobbat adá, ami őtőle tellett. Álmotok pihentető, s ébredéstek békességes lészen.

Ne verjétek a melleteket hangos szóval dicsekedve, hogy kik vagytok, mert magatokra semmik se vagytok. Tetteitek tegyenek tanúságot rólatok, nap nap után. Magyaroknak teremtett benneteket az Úr, s ennélfogva csak magyarságotokban s magyarságotokon belül lehettek azok, akiknek az Úristen megtervezett benneteket, egyenként és külön-külön. Ne feledjétek ezt soha. Aki közületek magyarnak nem jó, az embernek is csak alávaló lehet. 

Ez hát a törvény, emberek. Ki észben tartja ezt a nap minden percében és hűséggel cselekszi, az nem csupán jó és derék magyar, de Isten választottja is, s a poklok minden ördöge együttvéve se diadalmaskodik fölötte. Tudjátok miért? Mert ördögök a valóságban nincsenek. Isten nem teremtett ördögöket, mint ahogy nem teremtett gonoszságot sem, betegséget sem, nyomorúságot sem. Amit pedig Isten nem teremtett, az nincsen! Azt az ember saját maga vuruzsolta elő a saját képzeletéből, mint ahogy a gonosztevő kísértetet lát éjszakánként a temető árkában, s az esti szürkület bokrai szörnyekké válnak a megszeppent gyerek szemei e16tt. Félelem az. ember egyetlen ellensége, mely megtölti körülötte a világot nem létező árnyékokkal, melyek rendre birtokba veszik, uralkodnak fölötte és végül is elpusztítják. Félelem viszont csak azokban verhet gyökeret, akik nem ismerik Istent, s nem tudják a törvényt. Az élet törvényét, mely csak szeretetről tud, gyűlöletet nem ismer, melyben csak jóság van, s gonoszság nincsen, mely a valóság tükréből Istent sugározza, s melynek fényében semmivé foszlanak az ördögök, a félelmek, a betegségek s nyomorúságok, mint ahogy szétfoszlik az éjszaka köde a felkelő nap sugara alatt... 

Magatok sorsát magatokban hordozzátok, magyarak. Tartsátok be a törvényt, s a törvény megtart benneteket. Miként egymással szemben cselekszetek, akként cselekszik veletek is az Úr. Tartsátok ezt észben, s meglássátok, minden javatokra szolgál. Most pedig aki úgy érzi, hogy betegséget hordoz a testében, vagy gondot a lelkében, az jöjjön ide szép sorjában, egyenként. Térdeljen le itt ni, a forrásnál, s mossa meg arcát és kezét az Úristen tiszta vizében. Ti többiek pedig, imádkozzatok velem. Nem hangos szóval, mert az Úrnak nincs szüksége arra. Ő mindegyiktek legtitkosabb gondolatát is tudja, még mielőtt megfogant volna bennetek. Imádkozzatok hát gondolatban, magyarok. Adjatok hálát az életért, aminek örökkévaló részesei vagytok. Adjatok hálát a szeretetért és a jóságért, mely kincsek fölmérhetetlen mennyiségben állnak rendelkezéstekre, és mennél többen használtak belőlük, mennél többet osztogattok szét, annál bővebben kamatoznak számotokra, annál gazdagabbak vagytok... adjatok hálát, magyarok, mindegyiktek a maga módján, a maga gondolataival. Adjatok hálát Istennek azért a mindnyájatokat átölelő, mindnyájatokat biztonságosan magába záró nagy szeretetért, mely ma is, mint mindig, amikor bizalommal és hálával fordultok feléje, újra meg újra bizonyítja szemetek előtt, hogy Isten jóságában nincs se betegség, se nyomorúság, se baj, se semmiféle rossz. S ami Istenben nincs, az bennünk se lehet, bennetek se lehet, mert Isten a maga képére teremtette az embert, s ennélfogva az ember, mi valamennyien, ti valamennyien, Isten tükörképei vagytok, s Isten jóságán, Isten szeretetén, Isten tökéletes összhangján, békességén és egészségén és boldog örömén kívül egyebet nem tükrözhettek. Mert a tükör, még ha homályos is, még ha gyönge is, de csak azt tükrözheti vissza, ami előtte van ... hála, hála, hála és szeretet az Úrnak, szeretet, jóság és békesség mindannyiunknak, kik Őbenne és Őáltala élünk és vagyunk ... hála, hála, hála és szeretet... "

gróf Czegei Wass Albert fenti szavait, melyet egy vak "táltos" szájába ad egyik könyvében, mindnyájunknak figyelmébe ajánlom.

Csak annyi lenne a dolgunk, mint amit az öreg mond a köréje gyűlt embereknek. Csak annyi, és semennyivel sem több.

És azonnal megváltozna a világ.

Tegyük hát a dolgunkat.

Sólyommadár | 2009. május 5.

Drágaim,

A komcsik jól elhúzták a nótánkat. Utána jött egy kis lélegzetvétel, ameddig a féregjáratokat megnyitották. Ezt követte Ferenc, aki behangolta a féretjáratot, hogy azon biztonságosan jöhessenek és mehessenek ők. És most a gordonka lépett elsőhegedűsnek, aki hangos záróakkordok mellett eljátssza a maradék darabot, és megpengeti az utolsó, végzetes hangot. És várja a megsemmisülésünket. 

Na és ekkor fog jönni a Jóisten, és helyükre teszi a hamisan játszó zenészeket, elpattan a húr, mert nálunk már elpattant. Nagytakarítás lesz.

Így lesz minden rendben.

Emese | 2009. április 28.

Most pedig az alapvető témától teljesen független magánéleti helyzetjelentés következik. Azok, akik e haldokló blogra netán a magyar ügy miatt járnak vissza, jobb, ha most Gyopárkához vagy Sólyommadárhoz kapcsolnak, mert itt most minden jön, csak az nem.

Azért nem írtam két éve egy normális sort sem, mert a múzsa (is) elhajtott a melegebb éghajlatra, és a többiekhez hasonlóan miután feltöltő szerepemet bevégeztem és odaadtam a lelkemet is, továbbállt, egy izgalmas és új kalandot keresve. Hitegethetem magamat pozitív képekkel, hogy a múzsa elment és nincs baj, hát pedig jó nagy baj van, és hiába nem akarok ezzel a hatalmas fájdalommal a szívemben élni egész éltetemben és elengedni vagy elefelejteni akarok, sem a táltos, sem a hipnózis, sem a Gyopi mágiája, itt semmi nem segített még. Ő már elfelejtett, meg is írta, jó neki. Segítene, ha beléphetne más, de egyes hisztérikus és manipulatív nők minden erejükkel azon vannak, hogy ez ne történjen meg. És mindig jön egy ellendrukker. Ez a múzsa idején is így volt, egy iskolatársunk addig kavart, hogy csak sokkal később jöttünk össze, mert azt hazudták rólam, hogy én úgysem járnék a Múzsával, hogy az mással legyen. Lett is. De utána jöttem én.

Néha valami komikus filmben érzem magam. A legutóbbi esetben sajnos és egyben szerencsére is, kiderült, hogy a nő aki végül nyertesként került ki, szó szerint megfigyeltetett engem és mindemellett hónapokig hazugságokat mesélt rólam valakinek. Beteges, bár éreztem, hogy nincs rendben valami, nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, pedig már láttam ilyet a tvben. Ha most kiderülne az igazság, már mindegy lenne, összeköltöztek. Biztos így kellett lennie. Aha, csak miért pont velem?

No de nemcsak ő, hanem sokan mások aljasok.

 

Tanítók, gyógyítók születnek, olyanok, akiket erre készít az élet, hogy egyszer majd, sokára, azokká váljanak. Ezért meg kell szenvedni. Van, akiknél a szenvedés és a kiútkeresés minden formája is csak a fájdalmas magányhoz vezet, amikor megtanulsz már csak a másik boldogságának örülni, mert legalább van, akinek nem a szerencsétlen véletlenek sorozata jut. Igen, lehet ez rontás és lehet ez Karma, lehet ez kísértés hogy "más" eszközökhöz nyúlj akaratod beteljesítésének érdekében, mégsem teszed. Én sem teszem. Bár néha a dimenzióváltás is jobb megoldásnak tűnik a kihasználtság, megalázottság érzésénél, amelyet az átmeneti állapot vált ki az emberből. De tudom, mit jelent az, úgyhogy várok a soromra, majd megtörténik magától.  Igen, ebből is tanulunk. Túlélni, hogy a férfiak akkor keresnek vagy találnak meg, amikor kapcsolatuk válságban van vagy végetért, hogy jókedvre és feltöltődésre találjanak, hogy utána visszamehessenek a régihez vagy találjanak egy újat. Miért vonzom be ezeket? Nem tudom, mert a hátam közepére sem kívánom, menjenek Teréz Anyuhoz, akik pedig csak "komolytalan" kapcsolatot keresnek, menjenek az erre szakosodott szolgáltatókhoz. 

Felmerült a kérdés, hogy miért mindig ugyanaz történik, és mit kellene megtanulnom. Idáig azt látom, hogy a hisztériás, megcsalós, manipulatív és olykor szemét nők győznek. Én nem akarom ezt megtanulni, és ha még működik is, akkor sem leszek ilyen. Ha nyernek, akkor sem török meg. Mert van, akinél a megcsalást is azzal jutalmazzák,hogy gyere költözzünk össze. Nem az én esetemben, természetesen. Nálam minden fordítva van, bár még soha nem csaltam meg senkit.

A teljes bezárkózás ami lassan mindennapossá válik, nos, az sem megoldás. Így legalább nem nyitok, nem érzek, nem bánatanak. Véletlen kinyitottam valaki felé a múlt héten, miután naponta kétszer jött beszélgetni és kedvesen csevegni, hétvégén eldöntöttem, hogy jó, akkor nyitok, be is akartam volna Gyopárnak jelenteni, erre ma kapom a hírt, hogy bocsánat, van barátnője de külföldön. Nem tőle, mástól tudom. Amúgy ma egész nap nem jött. Pedig csak a fentieknek mondtam el, hogy hajlandó vagyok nyitni. Ezek szerint már a gondolat hatására jól pofonvágnak, és az öt év zűr után még több magányra akarnak ítélni, egyesek.

Nem, nem fogok olyan erőkhöz folyamodni, amelyeket mozgatni ugyan képes vagyok, de nem fogom mások manipulálására vagy a saját szórakozásomra használni. Mert gyógyító leszek, magyar leszek, azért is.

És igen, mások kézenfogva sétálnak a gyönyörű tavaszi napsütésben a Ligetben, a Margit-szigeten, hétvégén a tópartra mennek, este szalonnát sütnek, utaznak, együtt meglátják Prágát, esetleg gyereket nevelnek, normális szülő háttérrel rendelkeznek, sikeresek, szépek, szeretik őket és ők is szeretnek, reggel nem egyedül ébrednek, főznek egymásra, együtt járnak bevásárolni és együtt mosogatnak. Nagy igények ezek? Számomra jelenleg egy elérhetetlen álmok, amely másoknak puszta hétköznap. Jó nekik. Remélem egyszer nekem is jó lesz.

Emese | 2009. április 20.

Varga Csaba nyelvészeti előadása

...alapján készült el az alábbi vázlat. Aki nem érti, miről van szó, az nézze meg a magyar nyelv címkémnél a nyelvészeti írásokat.

- Minden szerves építmény fraktál szerkezetű, így a magyar nyelv is

- Maximum 10 szógyökre épül

- érdekesség: a személyes névmások rendszere a beszélőtől való távolságot fejezi ki: a hozzánk közelállókat magas, a tőlünk távolabb állókat mély hangrendű szavakkal fejezzük ki

- gyakran felcserélődnek a mássalhangzók 1-1 szógyökben, például a VÉT-TÉV eredetileg ugyanazt jelentette, vagy a KÖP-PÖK(hendi)

- a szavak elején azért hangsúlyoz a magyar, mert a vezérgyök mindig elöl található

- a ragok is gyökök valójában, például: RA mint "rá" -->rag (ragaszt valamire)

- a gyökök a perifériás látással állnak kapcsolatban, ősképeket mozgatnak meg

- Minden az EGY fogalmából ágazik el. A gyökök ennek a nyugalmi helyzetnek a megbomlását jelentették

- Bizonyos, hogy voltak ilyen gyökeink:

MO - valamiféle mozgást fejez ki (itt érdemes végiggondolni a MO-val vagy alakváltozataival kezdődő szavainkat)

TO - távolodást, távolságot fejez ki (tavasz:olvadás->erről is küldött Csaba tanulmányt)

HO - valamire való rátelepedést fejez ki (hó, ho+az=haza, ho+ám=hám stb.)

VI/VO, FO - támadás, másra valamit rákényszeríteni (pl. vonz, visz)

KO/GO - valami görbére hajlik (kert, girbe-gurba, gerinc stb. ezekről már írtam sokat itt)

RO - mozgás által keltett hang (robban, rajz(ás), rajz (a ceruza sercegése), riad, rí

- Egy kis matematika: alighanem=aligha és nem. Aligha(- töltés) + nem(- töltés) = VALÓSZÍNŰLEG/IGEN. (Két - =+)

- Kutatás: az olasz nyelvben 36 mozgást jelentő kifejezést találtak. A magyarnál 1300-nál megunták a keresést.

(http://gyopar.blog.hu) 

Gyopár | 2009. április 5.

Ne tessen örülni, Kedves Olvasó, nem politikai kommentár következik. De az általam ecsetelendők, fölvetendők azért némi kapcsolatban állnak azzal, ahogyan kis országunk kinéz.

Tehát: szemét helyzet. Illetve: szemét-helyzet. Vagy: szeméthelyzet - a nyelvszakértők majd eldöntik, melyik cím illene a legjobban a témához.

Szombaton nekiindultunk néhányan - szégyenletes módon kevesen gyűltünk össze -, hogy a település bevezető útjai mentéről összeszedjük a szemetet. A sáv, amiben dolgozhattunk, az kb. 1-2 méter, mert onnan már magántulajdon, és "ott semmi keresnivalónk nincs", pedig ott lenne csak igazán, de ez egy másik történet.

Szerencsére, és meglepő módon most sokkal kevesebb szemét gyűlt össze, mint a két évvel ezelőtti akció során, de ez még mindig pont annyi zsákkal több, mint amennyit most összeszedtünk.

Volt ebben mindenféle, többek között egy fél ruhatár és egy fél konyha összejöhetett volna. És egy holdnyi krumpliföld.

Ha valaki elmagyarázza a következőket, hogy kit mi visz rá a következőkre, azt valami díjra fölterjeszteném...

A leletek között volt egy sárga zacsi, benne szépen összegyűjtött 8 sörösdoboz. Ha már szépen bezacsizta a valamikori gazda, akkor miért nem dobta otthon, a kukába?

Ha elfogy az útravalóul vásárolt fornettipogi meg az üdítő mellé, akkor az törvényszerű, hogy ahol elfogyott, ott mindjárt ki is kell vágni a kocsiból?

Azt a háztartási szeméttel teli nejlonzacskót miért kellett az otthoni kuka mellől kihozni az országút mellé?

Vajon kinél fagyhatott meg az a nyolc - igen, nyolc! - zsák krumpli, ami azért ha átválogatva is de elültetésre még jó, aki időt, benzint nem kímélve a falu határától két kilóméterre a zsákokat átcipelte az útmenti árok túlpartjára, és zsákostul otthagyta? Mert mégha a zsákból kiszórta volna, ha már ennyit fáradt, mert a krumpli elrohad - biztos burjánzásnak fog ott indulni a növényzet - de a zsákja nem?

Ha vezetés közben kifogy a sör a dobozból, a csoki a papírjából, a csipsz a zscskójából, és a többi, azt miért kell kihajítani a kocsiból?

Ez ugyan nem tegnapi tapasztalat, de ez is jellemző: régebben kóruspróbáról hazafelé jövet - este negyed tíz tájban - az útmente egy bizonyos 20 méteres részén BIZTOSAN ott volt kidobva egy kétszemélyes nagy elvivős-mekis zacsi, mellette két sültkrumplis doboz, két nagyüccsis pohár szívószállal és fedéllel. Odáig tartott a vacsora, és hát nehogymár megszakadjon szegény kocsi amíg hazaérve a kukába lehet dobni, mert majd jönnek a hozzánk hasonló szombati hülyék és úgyis összeszedik...

A tetteseket persze elkapni igen nehéz.

Abban azért elég biztos vagyok, hogy ezeknek az embereknek a lakása csillog a tisztaságtól, a szőnyegre szőnyegvédőt és arra a szőnyegvédő védőjét teszik, és papucsvédős papucsban lehet csak az előszobában közlekedni és a szobában még abban sem...

A tettek kezére elsőben a kidobás után mindjárt olyant húznék a kezére - de amúgy nem vagyok brutális - hogy nyolc hónapon túl gyógyulna. Utána elővenném apját-anyját, hogy akkor a csemetét mire tanították, mert azért ezt valahol eltanulja. Aztán még volbna ötletem hogy kit lehetne a fenti témában elővenni, akik még hasonló jó példával járnak elől, de ez már maga lenne a dominó elv. Úgyhogy maradjunk csak a szűk családnál.

Mert itt a boltok környékén pontosan lehet látni, hogy ki milyen tempóban képes elfogyasztani a csokit/csipszet/sört/bármicsomagoltutcánisehetőt. Azért, mert nincsen minden villanyoszlopon kuka, nem jelenti azt, hogy akkor kötelező jelleggel ott kell eldobni a csomagolást, ahol a belecsomagolt elfogyott... mert aki így eldobja, az a kukáktól is eldobja. És itt is elő kell venni a szemetelőt, meg apucit-anyucit, akiknek tán azt a példát kellene mutogatni...

Vagy tévedek?

Sólyommadár | 2009. április 5.

Hiszem, hogy nem véletlenül találkozunk, nem véletlenül szakadunk el egymástól, mindig tanulunk. Néhány ember visszatér a múltból, más formában, mint korábban. A szerelemből barátság, máskor pont fordítva, alakul, hogy ne unatkozzunk. Sokszor évekig nem látjuk egymást, majd mégis, és egy teljesen más kontextusban újra tudunk örülni egymásnak.

Volt, aki azt írta nekem, hogy engem el lehet felejteni, és ő el is akar, mert boldog mással. Jobb, ha nem zavarom békés köreiket. Ezek nagyon fájdalmas dolgok. Nem vagyok jelen, nem zavarok.

Volt, aki azt mondta, hogy ne találkozzunk, mert felkavarom az érzelmeit. Megértem, nem találkozunk.

Van, aki más vallású, más nézeteket vall, mégis működik közöttünk a kémia, de a hosszútávon problémát okozó ellentétek miatt nem közeledünk, mégis mindig ott van a levegőben a "mi lenne HA". És a nyilvánvaló vonzalom. Külső megerősítéssel.

Van, akit szeretnék újra megismerni, vagy tényleg megismerni, mert évekkel ezelőtt nem volt rá sem idő, sem lehetőség.

Volt, aki eltűnt az életemből, és jobb is így.

És mindig vagyok én, az egész közepén.

Emese | 2009. március 29.

Tényleg érdemes meghallgatni :

szerelemrol KLIKK IDE A LETÖLTÉSHEZ

Emese | 2009. március 26.

Gyönyörűen alakul a terv. Melyik ? Amelyiket lenézik, amelyiket kinevetik, mégis minden lépése pontról pontra igaz. Semmi összeesküvés, csak egy terv. 

Két éve már tudjuk, hogy a cél az SZDSZ hatalomátvétele, mely egy módon jöhet létre :

az SZDSZ kilép a koalícióból,  az MSZP lejáratja magát, lemond a miniszterelnök, az SZDSZ felajánlja, hogy újra koalícióba lép (amikor már egyértelmű, hogy a szocialisták véglegesen elásták magukat). Ennek a feltétele az SZDSZes miniszterelnök hatalomralépése. Igen. 

Gondoljunk bele, mi éltet egy országot, mitől leszünk emberek ? Ez alatt azt értem, hogy az állam mit ad nekünk fejlődésünk, életünk fenntartásához. Megszületünk, iskolába járunk, tanulunk, dolgozunk, nyudíjba megyünk. Az oktatás és az egészségügy a két kulcsfontosságú ügy. Figyeljük meg, hogy az elmúlt években hogyan alakult ezek felügyelete. Beteg buta embereket könnyű irányítani, mert már csak a túlélésre tud koncentrálni. De ravasz egy faj ez a magyar : lelkülete összefogásra, segítségnyújtásra készteti ha szenvedőt lát. Erre rájöttek. Nyomorúságos életünk mellé megosztottságot is létrehoztak, pont amikor kellett, Viktor és Ferenc közös műsora remekül sikerült : romboljuk a baráti köröket, családokat. De amikor nagyon szenved a magyar, megint összefog, jobb és bal, már mindegy. Ez jött VOLNA most. Hogy újra egymásra találunk. A biztonság kedvéért teret engedtek bizonyos bűnöző kisebbségeknek, nehogy egy percre is megnyugodhassunk. De jött volna az összefogás, jött volna bizony, megint. Ezt tudták. Kimosták az agyunkat MÉG IDŐBEN a hitelekkel, mert akkor még nem is gondoltunk a következményekre, így 10-20 évre raboszolgákká tettek minket. Mert tudták, ugyanis a világon állítólag csodálatos zseni gazdasági szakemberek dolgoznak, tudták, hogy jön a válság. A legnagyobb nyomorban érkezett meg az összeomlás, nehogy összefoghassunk : elveszik az állásunkat, a családokat kilakoltatják, a túlélés őskori szintjére visszasüllyesztve minket.

Ferenc elmondta, hogy minden cselekedetét HAZÁJA szeretete vezérelte. Ez igaz is. Miért nem Magyarországot mondott????

Ki merné azt állítani, hogy ez emberiség elleni cselekedet, fajirtás, szándékos rombolás?

Ki merne ilyet mondani?

Emese | 2009. március 21.

Olvasásra :

 http://www.szekelyhirmondo.ro/article.php/Honfoglal%E1s-el%F5tti-magyarokt%F3l-tanulnak-%E9lni/7956/

Emese | 2009. március 12.

Változások

Gyopárka életében és az enyémben is fenekestül felfordulni látszik minden. Az én esetemben nem a nagy herceg érkezett el fehér lovon, hanem életmódváltás, ráadásul egy csomó orvosi ügyintézés is most jött elő, amiket meg KELL csinálni. Fogak és hasonlók.

Előkerülnek emberek, eltűnnek mások, hihetetlen kegyetlen húzások és felemelő megoldások, a sürgősségi orvosi ügyelettől a semmiből feltűnő megoldási lehetőségekig, láz, vírus, minden van.

MINDEN.

Gyopárka varázsolt. Csak éljem túl :)))

Meg ő is.

 

Hát igen, a két csajnak most nehéz. Szorítsatok nekünk.

Emese | 2009. március 5.

egy multi-boltba egy multi-helyen.

Venni nem vettem végül semmit, így megspóroltam némi pénzecskét, bár ha nem vagyok lusta és megnézem hogy mennyi is van nálam, akkor most itt figyelne a polcon nálam egy doboz, benne három DVD, az egyik kedvenc film-folyamom első három részével.

Na mindegy, ez csak kitérő.

Mert emiatt nem ragadtam volna klapatyot, hogy ezt a pár mondatot beklapatyoljam.

Belépve a multi-boltba először nem is akartam hinni a fülemnek, mert olyan zene szólt bent, amit multiboltban nem nagyon vár az ember.

Maxhangerőn szólt a - Kormorán! szerintem új lemez, mert nem voltak a számok ismerősek. Ja mert nem egy szám ment le oszt annyi kösszépen, hanem folyamatosan, amíg bent voltam - nézegettem dvd-ket meg ezt-azt - végig...

Szóval nem egymaxisingle-lemezes kiteszem-a-cicit-popsit-dejócsajvagyok énekescsaj műanyagzenés divatlemeze szólt, hanem Kormorán.

Nem is értettem... értem... de lehet, hogy nem is érteni kell, csak örülni, hogy ebbe a környezetbe is betette a lábát vaalmi, valaki, ami miatt ilyen zene szólt...?

Sólyommadár | 2009. február 15.

Emese | 2009. február 14.

Kiszelyvel együtt kibuknak a bomlasztó elemek. Hamarosan.

A rivaldafényben villogók, ahogy várható volt, csak azért élhettek és csak azért az előtérben, hogy a másik oldal javára fordítsák tudásukat, feladják az igazakat.

Háttérben maradni, a túlélés egyetlen módja.

Emese | 2009. február 12.

Emese | 2009. február 8.

Kedves Olvasók,

Gyopár brillírozott. Tessék elolvasni ! Ilyen jó írást nem is tudom mikor olvastam utoljára, akárhol is !!!!

http://gyopar.freeblog.hu/

Hibaüzenet

A szerelem vak. Olykor némileg kocka is. Ez indította el bennem az alábbi agymenést.

Előfordul, hogy probléma merül fel az oldal betöltése közben. Ez a probléma többféle lehet.

Kapcsolatunk időtúllépés miatt megszakadhat. Esetleg azért, mert a program nem válaszol, de lehet baj az is, ha keresett kifejezés egyetlen dokumentumban sem található meg. Radikális esetekben a kiszolgáló nem található, egyáltalán. Ilyenkor újra bepötyögjük az adatokat, és gyakran döntésre kényszerülünk, ha megtudjuk saját hibaüzenetünket.

Az egyedüli üdvözítő megoldás a rendszer újraindítása a ctrl+alt+del billentyűparanccsal, ne adj Isten, az egész gépet újra kell telepíteni. Ekkor nagy változásokon megyünk keresztül, ki- és bejelentkezések során, a hivatkozások küldésén, míg végre létrehozhatjuk életünk új mappáját, a régi file-okat pedig a mentés másként funkcióval emlékeinkbe zárhatjuk.

Ne feledjük el a változások mentése és a frissítés parancsokat sem, hiszen e nélkül nem haladtunk előre semmit. Óvatosan az előzményekkel!

Ügyeljünk időnk takarékos beosztására is! Sose nyissunk meg több ablakot a kelleténél, mert a rendszer lefagyhat!

A kapcsolat nélküli munka lehetőségét érzelmi okokból nem ajánlom senkinek. Ha a felhasználó azonosítója már foglalt, keress másikat! Csalódást okozhat hosszútávon titkosított csatornán belépni!

Ha bármi kérdésünk van a témával kapcsolatban, mindenki életében van súgó, melynek szerepe lehet a frissítések keresése, vagy akár a hibás webhely bejelentése is.

Aranyszabály: Módjával engedélyezd a kukikat, és mindig használj tűzfalat!

  írta: Gyopár

Emese | 2009. február 3.

Van, ami fáj, és soha nem múlik.

Van, akit elfelejtenél, de állandóan hiányzik.

Van, ami rossz, mégis újra belesétálunk.

Van fejlődés, csak az útjára kell lépni.

 

Van Magyarország, vannak magyarok, voltak, lesznek. 

Állandóság, az is van.

Emese | 2009. január 27.

Ma van a magyar kultúra napja.

Legyek ünneprontó? Nem leszek, sőt. Bár lehet hogy első olvasásra pedig ünneprontó leszek... De akkor olvasd el még egyszer.

Szóval ma ünnepeljük annak évfordulóját, hogy ezen a napon tisztázta le, öntötte végleges formába Kölcsey a Himnuszt. Nem tudom, milyen gondolatok jártak a fejében írás közben, és azt sem tudom, mit szólna, ha meghallaná, olvashatná, amit szoktak mondani, hogy hát ez bizony milyen szomorú vers, mert hát a balsorsunkat emlegeti, mindjárt ott, az első versszakban.

Ott van benne az a szó, ez tény. A balsors nem egy jó dolog, ez is tény.

De akkor légy oly kedves, drága olvasó, elolvasni mégegyszer legalább azt az egy első versszakot.

Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőségel - áldd meg, mégpedig jókedvvel, bőséggel, mert már eleget szomorkodott a viharos századok alatt.

Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel - ne hagyd, hogy az ellen felülkerekedjen rajta, hanem védelmezd őt meg.

Balsors akit régen tép hozz reá víg esztendőt - na itt a balsors, de NEM ez a lényeg, hanem, hogy ha régen üldöz, akkor a víg esztendő vessen ennek véget!

Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt - éppen ezért kell a jókedv, a védő kar, a víg esztendő, mert már a jövendő megbűnhődéséhez is eleget szenvedtünk - és ezt nem tegnap vetette Kölcsey papírra, hanem kicsit korábban...

Szóval?

Sólyommadár | 2009. január 22.